A kastély egy szentről kapta a nevét, aki az utolsó napjait töltötte itt imádkozással és elmélkedéssel. Mintegy 660 méteres magasságban található a tengerszint felett. A vár építésének pontos időpontja ismeretlen, de úgy vélik, hogy a bizánciak valamikor a 8. században építették védelmük érdekében, a sziget elleni arab támadások miatt. A vár a neve mint "Didymus" vált ismertté, ami "ikrek"-et jelent, a két csúcsa miatt. A 13. században uralkodó Lusignan király, kibővítette a kastélyt, hiszen katonai bázisként és lakóhelyként funkcionált. Így, bár ez egy bizánci vár, legnagyobb része valójában Lusignan időszakhoz kapcsolódik. 1489-ben, a velenceiek megszállták Ciprust, lerombolták és elhagyták a várat, mivel úgy találták, hogy túl messze van a tengertől.

St. Hilarion három részből áll: az alsó, középső és felső részből áll. Az alsó rész a külső bejárati kapu, a terület az úgynevezett barbican volt, falakkal körülvéve, mely védte a főbejáratot, a kastély főbejárata, díszterem, víztartály, sarok torony és a Lusignan stabil blokk magas boltívekkel, múzeumként működik. A középső bejáratánál a falak a bizánci és Lusignan időszakban épültek. Itt található a 10. századi bizánci templom, királyi palota kamrája és folyosó, tetőterasz, konyha, tároló (kamra) és terasz. Ez magában foglalja a négy emeletes Lusignan királyi palotát, amelyet a királyi család, mint a téli rezidencia használt a 13. században, a laktanyát és a Lusignan víztartályt. A felső részre két tornyot építettek. Ebben a részben található a bizánci torony, konyha és kiszolgáló épületek, a királyi palota, további szobák melyeket a 16. században a királynő ablakkal együtt építettek hozzá, mely Lusignan időkből származik, a víztartály és a János herceg torony. János herceg volt az öccse I. Péter királynak és egyike volt azoknak, akik a haláláért voltak felelősek. I. Péter felesége, Eleanor királynő bosszút akart állni férje gyilkosán. Annak érdekében, hogy először elnyerje bizalmát, részt vett a béke ünnepségen a Girne/Kyreniai palotában és ígéretet tett, hogy jóban marad vele. Eleanor Lefkoşa ment és küldött egy levelet a hercegnek, hogy a bolgár zsoldosok, akik neki dolgoznak, meg akarják őt ölni, és át akarják venni az irányítást a kastélyban. János herceg igaznak hitte, így elment a kastély legmagasabb tornyába, magához hívatta egyesével a bolgár katonákat és lelökte őket a toronyból. Egy katona maradt életben. Ezután a herceg, aki egyedül maradt a kastélyban, elment Eleanor palotájába Lefkoşa-ba. Egy közös étkezés után, Eleanor megmutatta a hercegnek férje vérfoltos ingét, majd együtt a többiekkel, akik vártak vele, egyenként szúrták halálra. A testét először haza, majd a Szent Domonkos templomba vitték Lefkoşa-ba.